Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

/A szöveggel egyidejűleg a dal ia szól»/

PÀLCEV: Szegény Gyina! Csak csábítgat...

ANNA: Lényegében magányos nő.

NOCSUJEV: /sokatmondóan/ Azóta sem tudott partra vergődni.

LEVKOJEV: Hát igen... Az a történet nagy port vert fel.

Nem holmi utolsó valaki volt az illető a városi tanácsnál. Mondhatni, fontos ember volt.

NYEPOTOCKIJ: És mégis elvesztette a fejét.

LEVKOJEV: Kénytelenek voltak "szakmai továbbképzésre"

küldeni.

PALCEV: Szegény Gyina. Szép kis stressz-hatás érte.

Nem jött össze neki. Még ma is rossz ránézni.

JULIA: De hisz azt mondtad, hogy van benne valami...

PALCEV: Félreértettél.

JULIA: Még nem vagyok szenilis. Azt mondtad, hogy

olyan szabad, olyan felszabadult, olyan egyénien elegáns...

PALCEV: Hüly e s ég.

LEVKOJEV: Még beszélni sem érdemes róla.

NOCSUJEV: Viszont Zara ügye egészen más tészta.

LEVKOJEV: Bizony.

PALCEV: Zara esete kész regény.

/Bejön Gyina Svec./

GYINA: Mindenkit csak Zara izgat. Mi történt tulajdonképpen?

PALCEV: /az üzletház felé biccent/ Hallottuk magát.

GYINA: Nagyon sajnálom. Nem vagyok formában. Inkább

ne is szóljanak ma hozzám. Ma haragos vagyok és tüskés. Nem felelek önmagamért. Szörnyű az a mikrofon. Képtelen visszaadni az árnyalatokat, a félhangokról már nem is beszélve.

LEVKOJEV: A szerénység a tehetség édes testvére. Foglaljon helyet, kérem.

GYINA: Egyáltalában nem vagyok szerény. Inkább bolond vagyok. "Zara, Zara..." - folyton ezt

15