Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
BROCKNÉ — Mit akarsz csinálni? TINA - Bámulom a tükröt, anya. De ezt te nem érted. - Bámulom magam, és azt kívánom, bárcsak ne én lennék. — Gyűlölöm magam anyu. BROCKNÉ — El fogod felejteni. Mi pedig nem beszélünk róla. — Senkinek semmit nem kell megtudnia. TINA — Gyűlölöm magam, amiért a ti lányotok vagyok. Most megüthetsz! {BROCKNÉ oda akar menni, hogy magához szorítsa, becézze, de TINA elhárítja.) / Ezentúl nem nyúlhatsz hozzám, anya. így nem. BROCKNÉ — Miért büntetsz bennünket ennyire, kislányom? TINA — Soha többé nem tudlak szeretni titeket, soha. BROCKNÉ — (elhárítóan) Mintha az életben ezen múlnának a dolgok. A szereteten! A szeretet az életben a legingatagabb erő. TINA — Szóval téged erre tanított az élet. BROCKNÉ — Az élet, fiacskám, büntetve tanít. TINA — És akkor engem miért nem versz meg? Ezt se fogod megérteni, de a leghőbb vágyam az, hogy bár megvernél. BROCKNÉ - Vertünk mi téged valaha? TINA — Nem, soha. És éppen ezért kívánom most annyira. — De tudtam, hogy ezt nem fogod megérteni. BROCKNÉ — Istenem, hogy te milyen okos vagy. És a hülye anyád, az nem ért semmit, az csak arra jó, hogy port töröljön és takarítson, főzzön, mosson, bevásároljon meg minden... Azért teszel szemrehányást, hogy csak értetek élek, apádért meg teérted. — Én nem akartam, hogy apád ilyet tegyen. De hát ismered! Ha azt látja, hogy a magánéletben valaminek politikai jellege kezd lenni, hát nem ismer tréfát. A két fivérem csak névleg létezik. Nemhogy levelet, még egy képeslapot se válthatunk. Soha nem gondolkoztál azon, hogy miért nem ismered a nagybátyáidat? - A te apád mindenben hű marad az elveihez. TINA — Hát persze. És a kompromisszumokat is csak legföntről rendelhetik el. BROCKNÉ — És ő így érzi jól magát. TINA — Mert valahol mindig létezik valami vagy valaki, akire az ember rálőcsölheti a saját piti vacakságát. Azelőtt a jóistent lehetett felelőssé tenni mindenért. És ma? — Rosszul vagyok, anyu. BROCKNÉ — És te az én lányom vagy! TINA - Az. BROCKNÉ — Én soha nem mertem volna... 41
