Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
BROCKNÉ — Mondd, milyen képet festesz te az édesapádról, idegenek előtt? TINA - Egy biztos: a mi családunk semmit sem kap ingyen! ALBERT — Hát akkor én... Talán jobb lesz... (Kifelé indul.) TINA — Már elmegy? Anyám legalább végigvezette a házon? Az én szüleim nagyon szép házat mondhatnak magukénak. És mindent maguk szereztek, mindenért tisztességgel megfizettek, semmit sem kaptak ingyen. BROCKNÉ — Miért akarsz nekem fájdalmat okozni? TINA — Ölelj át, anyu! — Várok! — Vagy talán nincs kedved megölelni egy bukott leányzót? Aki miattatok bukott el? BROCKNÉ — Élvezetet találsz benne, hogy gyötörjél. TINA — Ölelj meg! BROCKNÉ — Nem. Azt már nem. TINA — Pedig igazán jóképű férfi volt, anyu. Magas, alig volt rajta némi kappanháj. A haja rövid, a körmei tiszták. A foga arannyal stoppolva. És a jobb keze kisujján micsoda értékes gyűrű! És csak egyszer okozott fájdalmat. BROCKNÉ - És most mi lesz? TINA - (ugyanolyan könyörtelenül) Nem történt semmi. Ő rögtön azt használta, amit te az éjjeliszekrényedben dugdosol, a zsebkendők és a zoknik alatt. Megnyugtatott, hogy vele semmitől nem kell tartanom. — Akárcsak nálatok. BROCKNÉ — Akkor se ütlek meg. Nem. TINA - Most nekem kell a fürdőszoba, anyu. 12. kép (BROCKNÉ. TINA. BROCKNÉ óvatosan kinyitja az ajtót.) BROCKNÉ - Erről nem mi tehetünk. TINA — Hát persze, ti miről is tehetnétek. BROCKNÉ — Christina, ha megígéred, hogy ezután rendesen viselkedsz, apádnak egy szót se kéne szólnunk. TINA — Csak tudnám, hogy lehet titeket elviselni! BROCKNÉ - De kislányom, hiszen tegnapig olyan szépen éltünk együtt. Csak kényszeríted magad, hogy ilyen gonosz légy. TINA — Igen. Kényszerítem magam, hogy gonosz legyek. Most pedig hagyj magamra. 40
