Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
BROCK - Talán azt szeretted volna, ha megverekszem a lovagoddal? Vagy ha szépen megköszönöm, hogy betörte az orromat? Azt, aki ilyesmire vetemedik, fel kell jelenteni, az ilyesmire törvény van. Arra pedig, hogy nekünk jeleneteket rendezz, semmi jogalapod. Ezt jól jegyezd meg magadnak, Christina! TINA — Persze, inkább büszke lehetek rátok. BROCK — Ha fiú lennél, majd megmutatnám... TINA —Tudom, akkor meglennének az eszközeid. BROCK — Egyszer még hálás leszel nekünk azért, ami ma történt. TINA — Csak verj meg minél gyorsabban, hogy végre elalhassak! BROCKNÉ — Erre semmi szükség, Christina. Különben is, apád még soha egy ujjal se nyúlt hozzád. TINA - De most nagyon szeretne, nem igaz, papa? - Egyébként ami ma történt, azért történt, mert félsz. Magadat félted. Nekem is vannak tapasztalataim, papa, bár személyesen még nem sokat szerezhettem, de azt azért tudom, hogy a büntetésekből könnyű általánosítani. Te jobban tudod ezt bárki másnál; elvégre nemhiába vagy vezető beosztásban. BROCKNÉ - Hogy mersz így beszélni az apáddal? BROCK — Hagyd csak, hadd beszéljen! Rajta, add csak elő a legújabb bölcsességeket! Vagy azt hiszed, nem vettem észre, mennyire megváltoztál, amióta azzal a fiúval barátkozol — vagyis barátkoztál... TINA - Apa, ez már... BROCK - Igenis, ez az igazság. Madarat tolláról, embert barátjáról. Mert az a fiú is megváltozott, amióta az az alak az anyjához kvártélyozta be magát, hogy finom legyek. És ettől változtál meg te is... Hőbörgős lettél, Christina, és én tudom, mit beszélek. Egyszer csak elkezdtél megkérdőjelezni olyan dolgokat, amik vitán felül állnak, és a szavaidból kiérzik az idegen, sőt, kimondom nyíltan, az ellenséges gondolkodásmód hatása. Mindaz, amitől eddig megóvtalak. Úgy, amint az kötelességem volt. TINA — De hát olyan — olyan méltatlan ez az egész. BROCK — Ez minden mondanivalód? TINA — Amit tettél, magadért tetted. A tekintélyedért, vagy amit annak képzelsz. Ugyan ki kényszerített vagy kényszeríthetett volna rá? Ezt diktálta a jellemed, az egész kicsinyes gondolkodásod. BROCK — Befejezted? 22
