Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
3. kép ALBERT nél. STEFAN. (Isznak) ALBERT — Nem, köszönöm, mára elég volt, holnap korán reggel fuvarom van. És a mai meccs is totál kidöglesztett. Harminc év fölött a fociban minden év duplán számít. Ha kiesünk, akkor ez volt az utolsó évem, az fix. A család se viseli el már sokáig. Heti három este... STEFAN — Akkor én most elmegyek. ALBERT — Ez a legokosabb. Hiszen nem vagy bűnöző. Egy kis rövidzárlat — bárkivel előfordulhat. Megmagyarázod nekik és... Ha kell valaki, aki kezeskedik érted... STEFAN - Nem rövidzárlat volt, vagyis nem úgy, ahogy te gondolod. Egész nap éreztem, hogy valaminek történnie kell, csak nem tudtam, minek. És aztán a meccs alatt is... Pedig ott ült az anyám meg Herbert,és hogy örültek... ALBERT - Hát szó mi szó, messze ez volt a legjobb produkciód a felnőtt csapatban. Ezzel bebiztosítottad a helyed a jövő szezonra. STEFAN — A jövő szezon, Albert! Hol van az már! — Agyon akartam ütni. Tudod... Sose hittem volna, hogy ilyesmire képes vagyok. És közben már nem gondoltam semmire, teljesen kiürült az agyam. ALBERT — Ezt is csak mondd el nekik. Utóbbi időben úgyis csak nyeltél meg etted magad, senkihez nem volt már egy bizalmas szavad se. Csak játszottál meg edzettéi, és közben hagytad, hogy kicikizzenek, ahelyett hogy visszapofáznál. Csak bezárkóztál, mint egy csiga. STEFAN — Amiért ők hülyülnek, mondjak én is hülyeségeket? Mást meg nem tehettem volna. Nem, azt már nem. Az én hibám talán, hogy Herbertnek fehér Mercije variés folyton ajánlkozik, hogy elvisz ide meg oda? És akkor a szép Achim duruzsolni kezd, hogy én aztán vastag lehetek, ha ilyen nyugati járgányon közlekszem. Hát most mondjam neki, hogy a drága kis asszonykája, valahányszor ő éjjeli műszakon van, ott zuhanyozik a táborban, sőt, én azt is tudom, honnan lett a vadonatúj szerelék a fürdőszobájába? Hát nem. Ezt nem. Mondd, Albert, hibás vagyok én? ALBERT — Nincs mitől félned. Csak azt ne hagyd, hogy a Brock megelőzzön. Nehogy először ők keressenek! 18
