Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
MONIKA - Stefan! F RAM — Nem: Erich Brock helyi illetőségű lakos. Kórházi ápolásra azonban nem lesz szüksége. A fia viszont, Löfflerné asszony, szökésben van. MONIKA - És - ez - most - igaz? (Magáról megfeledkezve) Ember, de hát ez nem lehet igaz! Muszáj leülnöm. F RAHM — Minden kétség kizárt — noha a körülmények még pontosításra várnak. MONIKA - De hát miért? Miért? FRAHM - A fia barátnője - bizonyos Christina Brock - leánya a feljelentőnek. MONIKA — Ez nem igaz. Mi oka lett volna rá? Stefan soha nem bántott senkit. Még a futballban se... FRAHM — Nézze, Löfflerné asszony, tisztázatlan tényállás esetén igazán nem zaklatnánk. De a pontosítás érdekében mindenekelőtt a fiát kell kihallgatnunk. Megnevezné azokat az ismerősöket, akiknél esetleg fellelhetjük? Jó barátokat? Vannak rendszeres előfordulási helyei? Szokott alkoholt fogyasztani? Egyáltalán, tud számunkra használható adatokat szolgáltatni? MONIKA - Használható adatokat! Azt nem. Én semmit nem tudok. És semmit nem értek. FRAHM — Ez esetben arra kérem, amennyiben a fia hazajönne, haladéktalanul értesítsen. MONIKA — Letartóztatják? Becsukják? FRAHM - Már megmondtam, hogy mindenekelőtt ki kell hogy hallgathassuk. És még valamit: minél hamarabb meg kell találnunk. Elképzelhető ugyanis — vannak ilyen irányú tapasztalataink —, hogy a bűnelkövető erős felindulásában vagy a következményektől való félelmében, esetleg megbánásból... Szóval, érti már. Minél gyorsabban elkapjuk, annál eredményesebben segíthetünk rajta. MONIKA - Én már nem vagyok magamnál, én megőrülök. Aki mindent megért, az csak egyet tehet: megbolondul. És én most már mindent értek. (STEFFI jelenik meg tolószékével a nyitott ajtóban, és botjával minden értelem nélkül kopog az ajtó keretén.) STEFFI — Stefannak nincs senkije Tinán kívül. Mindent hallottam. Most már nincs hová menekülnie. 17
