Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)

Akarsz. Szoktál kérdőíveket kapni kitöltésre? Szerepel-e a kérdések között, hogy miféle ismeretségi köröd van? És ha véletlenül nem kérdezik meg, akkor is pontosan tudják,és számon is tartják, hogy kikkel jársz össze.

TINA — Én ezt nem értem, apa.

BROCK — Én ezt nem értem, apa! ! ! Nahát akkor próbáld megérteni. Azt hiszed, nekem olyan könnyű ez? De hát mondtam már: ebben a korban az ember sok mindent megélt. Már benn a hivatalban is kérdezősködnek: mondd csak, nem a te lányod jár véletlenül azzal a fiúval, akinek az anyja egy odaátról jött férfival... De hát most mit magyarázzak itt nektek?

STEFAN - (gyámoltalanul) Herbert Brémából jött.

BROCK - Nahát erről van szó.

TINA - De apa, hiszen ez hülyeség!

BROCK — Aha. Szóval szerinted ez hülyeség. Amit én mondok, az teneked hülyeség. Hát ilyen se volt még ebben a házban. Kétségbe vonod a szavam. De persze világos, honnan fúj a szél. Aki ilyen társaságban forog, attól nem is lehet mást várni. Csakhogy ennek most vége! Slusszpassz! Fiatalok vagytok, ebben a korban az ember gyorsan felejt. Manapság az ilyesmiből már senki se csinál tragédiát.

(És könnyen lehet, hogy ezzel szét is válnának, ha Brock nem veregetné vállon Stefant, visszás haverkodással.)

— Na fiam, akkor ezzel megegyeztünk. Egyikünk se tehet róla, se te, se én, de akkor is így kell lennie.

(És ekkor Stefan elveszti önuralmát. Brocknak épp csak arra jut ideje, hogy megijedjen, mert Stefan máris átugrott a küszöbön, és nekimegy Brocknak, s végül a földre teríti. Voltaképp csak az első ütéssel célozta meg a férfi arcát, a többit már elvakult dühében méri az összeroskadó testre.

Azután csend lesz.

Brockné tétován közeledik.

Brock megmozdul, megpróbál feltápászkodni. Stefan pedig egyszerűen elmegy, vissza se pillantva.)

13