Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
1. kép Vasárnap. Stefan és Tina az ,,emberek" között. Eltűnést keltenek, mert úgy viselkednek, mintha csak egyedül lennének. Hülyéskednek, húzzák egymást, futó csókot váltanak. Stefan vállán sportzsák; a szíj mögött jól láthatóan lóg használt futballcipöje. Valamivel a kezdés előtt már hallhatók a hangok: az ablakok és kerítések mögött megbúvó emberek hangjai, azok a hangok, melyek minden embert kísérnek, s noha ö maga nem hallja őket, mégis mindig jelenvalóak: ez az úgynevezett közvélemény, amely persze ebben a formában soha nem nyilatkozik meg. Halk fuvolaszó csendül fel. Valaki az „A mi népünk nemcsak azokból áll..." kezdetű mozgalmi dalt gyakorolja, aztán a dallam megszakad. ANYA - Játssz csak, játssz. Rád fér a gyakorlás. LÁNY — Megint itt a Tina meg a fiúja. ANYA - Attól még nem muszáj abbahagyni. Hányszor mondjam, hogy ha az ember gyakorol... LÁNY — Tudom, akkor semmi sem szabad, hogy elterelje a figyelmét. Anyu! Lehetek majd én is olyan szép, mint a Tina? ANYA - Hogy mik nem járnak a te fejedben! Játssz inkább! LÁNY — De ha... ha ennyire csúnya maradok, csupa pattanás, és hiába koplalok, akkor se megy le rólam a háj, akkor sose tudok ilyen fiút szerezni. ANYA - Többet ér a pattanás meg a háj, mint egy ilyen fiú. Isten őrizz! LÁNY — De miért? Hát mit csinált az a srác? ANYA — Semmit Na, játsszál már végre. Ebből te még úgyse értesz semmit. Tessék játszani! (És a furulya ismét megszólal, félénken, néha hamisan, egyik strófa a másik után, és csak akkor hallgat el, mikor Brock és Stefan vitája megkezdődik. Az anya néha dúdolgat hozzá. A furulyaszó hátteréből emelkedik ki a többi hang.) (Két férfi.) 9
