Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
ÖREGEMBER Őt is, testvér... (nyög) NÉRÓ Nagyszerű. Akkor ő lesz a te Héphaisztoszod: 6 fog átdöfni! SZENÁTOR-LÓ (térdre esik) Hatalmas császár!,.. Könyörgök! (kiabál) Nem birom megtenni! NÉRÓ Akkor karóba húznak a keresztfa mellett! (lándzsát nyújt a Szenátor-lónak) Átdöföd vagy nem, te szemét! Nos? Nos? A Szenátor-ló sírástól fuldokolva, engedelmesen átveszi a lándzsát. NÉRÓ (Senecához) Aiszkhülosz öltözékében jövök vissza... hogy a felkelő nap sugarainál... ez előtt a pompás diszlet előtt... felolvassam a költő halhatatlan tragédiáját, a "Leláncolt Prométheuszt"... Te pedig, tanítóm, mint mindig, néző leszel... De remélem, este ünnepélyesen itthagyod ezt a mi kegyetlen színjátékunkat, a legendának megfelelően, (megöleli) Könnyű életre könnyű halál! Ez az én hálám! (Megcsókolja Senecát, elmegy) Szünet. Seneca hosszan nézi az öregembert a kereszten. Aztán a Szenátor-lovat, aki lándzsával a kezében a keresztfa mellett reszket. Aztán Venust és Ámort, akik eszeveszetten ugrándoznak a rácson, miközben a mélyből a haldoklók jajgatása és hörgése hallatszik. Aztán Seneca hirtelen odasiet az üres hordóhoz és esetlenül belemászik. Seneca feje eltűnik, a hatalmas hordóban. Fanfárok harsogó zenéjére bevonul Néró, arany tógában, arany koszorúval a fején, lanttal a kezében. NÉRÓ (Aiszkhülosz tragédiáját szavalja) 75
