Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) oégedet pedig mindig ostobaságnak éreztem,.• (Az

öregemberhez) Örvendezz, hordóbeli ember, legyőzted Senecát, a legnagyobb bölcselőt. Ez a komédia méltó befejezése, (ünnepélyesen) És a császár ezért fejedelmi ajándékkal jutalmaz; Diogenész testvérem, a Nerónia játékokon megteszlek istennek, (megsuhintja a korbácsot)

SZENÁTOR—LÓ Éljenacsászármindigilyencsászárravágytunkminttevagynegyvenszertevagyamiatyánktestvérünklegbölcsebbszenátoréslegjobbcsászár. (nyerít)

NÉRÓ (folytatja) Megteszlek Prométheusznak! Nagy kitüntetés ez: ma reggel egész Róma szeme láttára keresztre feszítenek. Te fogod bemutatni a nagy titán kínszenvedését• Hiszen Prométheusz is, akárcsak te, nagyon szerette az embereket. De ő nemcsak szerette őket, hanem szenvedett is értük.

(Az öregember mosolyog) így hát százezer római testvéred előtt bebizonyíthatod... és nem szavakkal, mint Seneca... hanem áldozatos tettel... mennyire szereted az embereket!... örülsz? Meg vagy elégedve császár testvéred nagy kegyével?

ÖREGEMBER (tovább mosolyogva) Te mondtad.

NÉRÓ (mosolyogva) Nem csalódtam benned, Diogenész.

(Senecához) Bizony kár, tanítóm, mert téged akartalak megajándékozni ezzel az isteni halállal. Neked szántam Prométheusz szerepét. Isméid, el, fejedelmi fizetség lett volna a szolgálatodért. De a császárnak igazságosnak kell lennie, te tanítottál rá. És ahogy végiggondoltam életünk komédiáját, meg kellett állapitanom: te a legjobb esetben is mindig csak házőrző eb voltál a leopárd mellett. Benned sosem volt lázadó szellem. Márpedig miféle Prométheusz az, aki nem lázad?...

71