Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) mondtad nekem, hogy az asszony! szerelmet meg lehet vásárolni, eképpen legyőzhetjük, és megtisztíthatjuk lelkünket az igazi szeretet számára.•• Aztán "véletlenül"... "ottfelejtettél" a számomra egy zacskó pénzt. Gyűlöltem a pénzedet meg a szolgálatkész "feledékenységedet", de azért a markomba szorítottam a zacskót! És lélekszakadva futottam ahhoz a nőhöz, akitől a napot akartam megkapni. De csak futó borzongást és szégyent kaptam! Szeretet nélkül azonban nem tudtam meglenni. Láttam, milyen lelkesedéssel fogadja a tömeg a színészek játékát és a lantmuzsikát. Hogy istenitik a kocsiversenyek győzteseit. És megtanultam énekelni, lanton játszani és kocsit hajtani. De nem elégített ki, hogy csak ezért szeressenek... Elkeseredtem... Rájöttem: sohasem fogom megismerni a napot!... Egyszer aztán a magánytól gyötörve a palotában kószáltam. És egy néptelen átjáróban megpillantottam őt. Anyám barátnője volt. Úgy haladt át a palota sötét folyosóin, mint egy büszke arcú, fenséges istennő... És akkor támadt egy ötletem... Másnap magamhoz vettem egy tőrt és lestem, mikor távozik anyámtól... Végre feltűnt a sötét átjáróban. Egy oszlop mögül elébe toppantam, s a tőrrel és gyalázattal fenyegetve kényszeritettem... az istennőt... hogy adja nekem magát! És... és ekkor... az átkaiban... a reszketésében és sírásában... a gyűlöletében... megéreztem a napot!... De ez egészen más nap volt... Alig birtam visszatartani magam, annyira szerettem volna... leszúrni... a gyönyörtől! És ekkor kolosszális felfedezést tettem. Rájöttem, hogy amikor a sas marcangolja a zsákmányát... a karmok közt vergődő hús kínja is... igen, igen... ez is szerelmet ébreszt! De ez nem hasonlítható semmihez, ez az ölés szerelme!... Az áldozat szerelme a hóhér iránt! Te

65