Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(SENECA) dozik egy hitvány versenybíró rosszalló tekintetétől ! "

NÉRÓ Nincs igazad, Seneca. Egyrészt mert ez engem szórakoztat, azonfelül a római népnek is tetszik. Az egyszerű embereknek mindig imponál, ha az uralkodónak ugyanaz a kedvtelese, mint amiért az alattvalók bolondulnak. Ez olyan demokratikus. És növeli a népszerűséget. Folytasd! De élénkebben!

SENECA "írod, hogy Lucanus, a nagy költő verseiben állítólag dicsőíti a császárnak e méltatlan hóbortjait. Kéred, másoltassam le Lucanusnak ezeket a verseit, hátha a szégyentől lángra lobban a papiros...”

NÉRÓ Lucanus versei pompásak! Van közöttük egy, amelyet

nagyon szeretek szavalni. A cime; "A lant nagy művésze". A "művész" szót nyomatékkai ejtem, hogy jobban felhívjam rá a figyelmet, (szaval) "Majd ha a földi világ ügyeit diadalra segítvén..•" A "földi" szót kissé elnyújtom, hogy éreztessem lenézésemet. (szaval) "... átveszed őrhelyedet menynyei trónusodon - odafenn istenek áldanak és versengve köszöntnek - boldog lesz, amelyik átadhatja helyét. - Phoebusutódként nap leszel immár fenn a nagy égen - s isteni fényed előtt hódol ez árva világ". Az utolsó sorban a "világ" szót úgy vágom bele, mint sirásó a csákányt... Csodálatos! A vers is, az előadás is!... Ah, Lucanus... milyen kár, hogy őt is... Folytasd!

SENECA "Nem, én nem vetek követ Lucanusra. Neked nehéz őt megértened, Luciliusom, mert távol vagy a hatalomtól, Lucanus viszont - szerencsétlenségére - ott van a közelében. És Rómában manapság, ha valaki nem dicsőíti óránként a császárt, nyomban

59