Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) világosultabb és leghumánusabb császárrá,.. Akkor este a második fejezet elejét olvastad fel,,. Emlékezz csak vissza a szavaidra! S akkor visszatér virágzó ifjúságom! Ó jaj, ez csak a szinházban lehetséges! Mennyire szeretem a szinjátázást ! Úgy figyeljetek hát: Néró, a legnagyobb szinmüvész és Seneca a szinész ma bemutatja nektek az élet komédiáját! (szigorúan) Várok! Emlékezz, Seneca.

SENECA (erőltetett nyugalommal) "A császár ereje a nép

szolgálatának tudományában rejlik. A császár köteles méltósággal fellépni a fényűzés ellen és erélyesen a bűnök ellen. A császár sohasem feledkezhet meg a törvények tiszteletéről és gyűlölni tartozik a letűnt idők önkényét. És hogy Tiberius- Caligula-Claudius rettenetes korszaka soha többé vissza ne térjen, a császár köteles megtanulni, hogy becsülje az embereket. Ma és mindörökre minden ember legyen szent a másik ember számára!"

Ámor felsikolt, s fájdalmában a földön fetreng.

NÉRÓ Igen! Igen! Pontosan eme csodálatos szavak közben

történt... Emlékszel?

Ámor elcsendesedik.

SENECA (először ijed meg) Meghalt?... (hátrahőköl)

NÉRÓ De hiszen Britannicus is meghalt!... Ha nem sajnáltam császári öcsémet, miért sajnálnám ezt a hitvány rabszolgát? (nevet) Még mindig nem érted, tanítóm: mi komolyan játsszuk az élet komédiáját.

VENUS (kiabál) Én nem akarok meghalni!... Nem akarok!...

45