Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ)Mit mondtál akkor?

SENECAAlig töltötted be a tizenhatodik életévedet. Gyermek voltál még.

NÉRÓ

Fiatalember voltam, Seneca. Már elmúltam tizenhat éves... Mit mondtál akkor? Nos?

SENECA"Ne félj, azt kiabálják, amit a római csőcselék szokott kiabálni a mindenkori uralkodó halálakor: "Megholt Claudius császár! Éljen Néró császár!"

NÉRÓ

Még valamit mondtál... Várok!

SENECA(igyekszik nyugodtnak látszani) "És jegyezd meg, Claudius császárt nem ölte meg senki. Ez szennyes rágalom, amely mindig felüti a fejét, ha meghal az uralkodó. Mostohaapód gombamérgezéstől halt meg, és kész..." i>.zért mondtam ezt, mert gyermek voltéi, és még nem érthetted meg... az élet undorító bonyodalmait. Meg kellett, hogy nyugtassalak. És te megnyugodtál, a testőrök közé mentél és beszédet mondtál.

NÉRÓ

Cö-cö-cö! Tovább jajveszékeltem. (ismét a földre veti magát, kiabál) "Anyám megölte a mostohaapómat! Tudom, és mindenki tudja! Félek! Képtelen vagyok beszédet mondani!" (feáll) Nem rossz alakítás, igaz? Néró nagy szinész!... És mit válaszoltál nekem, Seneca? (Seneca hallgat) Úgy van, hallgattál. És szó nélkül kezembe nyomtad a beszé dem szövegét. Ls akkor rádöbbentem: te mindenről tudtál! És előre megirtad a beszédemet... Egyébként a beszéd pompásan sikerült. Remek beszéd volt! (csattan a korbács) Cicero, a beszédemet... illetve az ő beszédét.

40