Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

SENECA Igazad van, császár, ezt érdemes tüzetesen megvizsgálni, (egykedvűen) Rómára gondoltam akkor, az állam Jövőjére, mit sem törődve lelkem nyugalmával. Arról ábrándoztam,hogy olyan ifjút nevelek, aki tiszteletben tartja a szenátust és az ősi törvényeket! Aki örökre véget vet a kegyetlenkedésnek, amely végigkísérte az előző császárok uralkodását: Tiberiusót, Caliguláét és Claudiusét. És bár a lelkem magányra vágyott, feláldoztam őt a világi gondoknak, Róma jövője érdekében.

NÉRÓ Ah mily nemes cselekedet... Ezt majd ellenőrizzük, helyea'i.. Folytasd, tanítóm.

SENECA "Egy Ízben Néró anyja, Agrippina meghagyta, hogy

hozassak kaldeus jövendőmondókat. Hozattam. Amikor fiáról kért jóslatot, egyikük ezt mondta: "Uralkodni fog, de megöli anyját." És ő ezt felelte: "Öljön meg, csak uralkodjék." És nem sokkal később az eszelős hatalomvágytól hajtott Agrippina megmérgezte az öreg Claudius császárt, hogy trónra segitse fiát..."

Néró hirtelen üvöltésbe tör ki. A földre veti magát, görcsökben fetreng. Seneca döbbenten nézi. És amint a kutyák szoktak csatlakozni vonító társukhoz, Néró jajveszékelését azonnal átveszik a mélyben. Fülsiketítő lárma.

NÉRÓ Hallod? Hogy üvöltenek! Most értették meg, hogy a

mamamérgezte meg Claudiust. Meg fogják ölni! És engem is! (üvölt) Félek! Félek! (nyugodtan feláll, nevet) Mit bámulsz? Elfelejtetted? Nem emlékszel, hogy vonítottam félelmemben? És hogy te mit feleltél? Ezt nem Írtad bele a bölcs leveleidbe. De nekünk kettőnknek mindent tudnunk kell, hogy igazságosan megfizethessek fáradozásodért, (kiabál)

39