Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
(NÉRÓ) ia..# Miközben várjuk Tigellinust. Eljátsszuk az életünk komédiáját... Neked azért van erre szükséged, hogy eltávozhass, nekem pedig, hogy végleg elszámolhassak veled. És talán azért is, hogy tapssal búcsúztassalak el... Éljen a szinház, Seneca!... No persze, Seneca szerepét te játszod. Ezért is adtam a kezedbe a leveleidet... SENECA (némi gúnnyal) És ki merészeli majd megmondani, hogy jól játszottuk-e az Élet komédiáját? NÉRÓ Azt akarod kérdezni, ki lesz a döntőbiránk? Mindenre gondoltam jóelőre, tanitóm. (A hordóhoz megy, amelyből hol előtűnik egy ősz fej, hol eltűnik) Tessék, itt ül... Biró a hordóban... Ezt a hordót Achaia prefektusa küldte nekem egy levél kíséretében a holnapi... bocsánat, most már a mai játékokra. Azt Írja, hogy ez a hordó többszáz éves, és mindig Korinthosz piacterén állott. Esküszik, hogy valamikor ebben a hordóban lakott Diogenész... És azóta, vagyis négy évszázada sosem üres: mindig van egy bölcs lakója. Hogy úgy mondjam, egy kollégád. Ennek az aggastyánnak a bölcsességéről (a hordóban ülő öregemberre mutat) legendákat mesélnek. (A hordóhoz megy. Az öregemberhez) Hogy hivnak? ÖREGEMBER (a hordóban) Menj innen, kérlek, eltakarod előlem a nap sugarait. NÉRÓ De ez nem a te mondásod. Aki ezt mondta, Diogenésznek hivták. ÖREGEMBER Igazad van, öcsém. NÉRÓ (megüti a korbáccsal) Engem hatalmas császárnak 34
