Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(KÉRŐ) tói# (Senecához) Ó Seneca, én sok halált láttam, és azt mondom neked: más dolog a halált elképzelni, és egészen más meghalni# Főként úgy, ahogy sokan halnak meg felvilágosult korunkban# Megint rosszallásról árulkodik a szemed, tanitóm. Igen, igen, látom én: a tekintetedben nincs halálfélelem, é;i mindent észreveszek! (átöleli Senecát) Amikor hatalomra jutottam, sok római polgárnak volt ilyen a tekintete# Most lámpással kell keresni#. • Szinte kéjes gyönyört érzek#., amikor ilyen szemet látok! (súgva) Mert tudom, hogyan fognak kialudni... A gőgöt hogyan váltja fel az alázat... és a büszke lólek, akár egy szajha, hogyan nyitja meg ölét a halál hatalmas ereje előtt# (dünynyögve) Csak jöjjön meg Tigellinus... Tigellinus nagy koponya... Tigellinus felfedezett egy törvényt. (hirtelen arcon üti Senecát. Seneca félj aj - dúl, de nyomban észbe kap) Bocsáss meg, tanitóm, de ugye ettől mindjárt átfutott rajtad valami? De ez még csak a félelem kezdete... És ha majd letépik rólad a ruhát? Ha szőritóba fogják és megropogtatják a fejedet? És állsz majd pucéran a fonynyadt ágyékoddal! Ugyan miféle hősiességről lehet szó ilyen pózban? Kín és szégyen, az lesz, semmi egyéb# Kérdezd csak meg Cicerót.

A Szenátor-ló nyerit.

Látom, Seneca, most megint átfutott rajtad valami..# Igaz? Ne busulj, nem tehetsz erről a gyengeségedről, hiszen amint mondtam, van egy törvény, a "kínvallatás törvénye". Hűséges Tigellinusurik fedezte föl. így hangzik: "Kincs olyan gazdag és tiszteletnek örvendő ember, aki elviselné a megaláztatást és a testi kint. Minél nagyobb jómódban és megbecsülésben élt, annál kevésbé tűri."

30