Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

NÉRÓ Ő is benne volt az összeesküvésben? Beszélj, Cicero! (korbácsával rásujt a szenátorra) Ez a Seneca* • • ez a vén hülye*.* akit elhalmoztam a kegyeimmel... ugye meg akart ölni? Miért hallgatsz, Cicero? (üvölt) Hivjátok TigellinustI

A szenátor nyerit, zokog.

NÉRÓ Minden világos! Vége a játszmának, Seneca: Flavus

szenátor árnyéka ellened vallott. (Ámor nevet) (Ámorhoz) Mennyit alakoskodott, hogy ő nem ért az efféle játékokhoz, mint a metamorfózis. Közben nem azt művelte maga is? De még mennyire! Egy tanitót suttyomban tanítványa gyilkosává változtatott... De valamiről megfeledkeztél, gazember.

Hogy a földi isten én vagyok, és az átváltoztatás az én előjogom. Értem én a te átváltozásodat, és szépen be is fejezem: Senecából, a sikertelen gyilkosból, halott Senecát csinálok!... Most már tudod, miért a fizetség. Illetve ez még csak a törlesztés első részlete. Hogy mennyi lesz a teljes összeg, az majd később derül ki. Hosszú lesz ez a mai éjszakád, Seneca. Életed leghosszabb éjszakája.

<

SENECA Köszönöm a fizetséget, császár.

NERO Azt is megköszönheted, hogy méltányoltam ostoba

aggályodat, vajon mit mond rólad az utókor. Pontosan ezért ötlöttem ki számodra azt a hülye fenséges halált a fürdőkádban, tanítványaid körében, A többiről majd gondoskodik a legenda.

SENECA Ezért is köszönetét mondok, hatalmas császár.

NÉRÓ (Ámorhoz) Most hivalkodik, hogy nem fél a halál-29