Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) tudok felelni, ezért is neked tartozom hálával* Hiszen te tanítottál mindenre, a többi között az ékesszóláa művészetére is. Egy császár oktatása ne érne meg egy tucat vacak villát? Bármelyik üzér többet szerez. Nem, Seneca, még nem fizettem meg érdemed szerint, (átöleli Senecát, fel-alá jár vele) Emlékezel, gyerekkoromban a kandalló mellett egyszer arról meséltél, hogy egy athéni filozófus elvállalta egy ifjú tanítását. Amikor eljött a fizetés ideje, a tanítvány egy dénárt sem adott a bölcsnek. Ekkor az biróság elé citálta az ifjút. A tanítvány igy védekezett: ez a filozófus azt Ígérte, hogy megtanít az erényes életre. Én nem fizettem neki. Következésképpen csúnyán becsaptam. Következésképpen becstelen vagyok. Következésképpen nem tanított meg semmire. A semmiért pedig tartozom-e fizetséggel? Óriási, mi? A munkát helyesen értékelni: az istenek és a bölcs uralkodók jellemző sajátossága. Te tanítottál erre. (ünnepélyesen) Azért hivattalak Rómába, Seneca, hogy igazságosan megfizessek.

A homályból előugrik Ámor.

ÁMOR Lateranus konzul...

NÉRÓ Végre-valahára! Lateranus konzul! Ezek az ő léptei! Ékesszólásával tüstént felüditi Senecát! (Ámorhoz) Miért hallgatsz? (Ámor nem válaszol. Néró a Szenátor-lóra pillant, s nyomban felhangzik a nyerités) Borzasztó előjel! (ünnepélyesen) Nem! Nem! Nem!

ÁMOR A centurio elment hozzá, de ő akkorra már orvosért küldött. És amikor a centurio bezörgetett a tiszteletreméltó konzul házába, Lateranus felvágta az ereit.

17