Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
Csattan a korbács, a szenátor nyerít* (NÉRÓ) A mi bólos, hatalmas szenátusunkat. És a szenátus rendeletet adott ki: a megerőszakolt Rubiria.,, szűznek tekintendő. Azonnal megnyugodott mindenkiI Hát nem zseniális? A mélyből üvöltés hallatszik. Néró a rácshoz fut, nevet. Kolosszális! (visszamegy Senecához) Bocsáss meg... Hogy rövid legyek: azt hiszed, mindenki elégedett volt? minden elsimult?... A fészkes fenét! A rómaiaknak az a bajuk, hogy nincs humor érzékük. Másnap Rubiria..• akit ismét erényesnek tartottak, felakasztotta magát! Mit teszek erre én? Nem találod ki? (súgva) Metamorfózis!... Nyomban eszembe jutott a tanításod az ellentétek egységéről a természetben, és azon töprengtem, kit lehetne megtenni Róma legerényesebb asszonyának... ennek a tudományos elvnek az alapján. Nyilvánvaló, hogy a legutolsó kurvát! A napokban összeül a szenátus és törvényben mondja ki, hogy ez a lotyó (Venusra mutat) Vesta istennő főpapnőjének tekintendő! Az erény szimbólumának! Fantasztikus, nem? * SENECA Miért rendeltél Rómába, nagy császár? NÉRÓ Hát mégsem állhattad meg, hogy meg ne kérdezd. No igen, öregszel, tanítóm, (gúnyosan nevet) El tudom képzelni, milyen képet vágtál, amikor álomra hajtottad a fejed a természet lágy ölén, és beállított hozzád a centurióm. És Rómába cipelt. Valid be, hogy reszkettél, tanítóm: magadra vettél két tunikát, mellényt, térdmelegitőt, és mégis rázott a hideg, nem igaz?... Tehát miért is 11
