Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
NŐ Nem tudom a telefonszámát. Sem Vityáét, sem a többiét. Gyimka nem árulja el. FÉRFI Lehet, hogy a Borjú tudja igazán, hogy ki vagy? Én meg nem tudok semmit? Maradtam volna a fenekemen!. . . Nem kellett volna beleavatkoznom • • NŐ Volt egy játékunk. A zöld lámpát kitettem az ablakba. Gyimka élvezte: zöld ablakunk van. De aztán összetörte. • . FÉRFI Az mondtad neki: "Bocsáss meg. . ." (egyre jobban pánikba esik) Ismerem én a Borjút. Nem hagyja ennyiben a dolgot. Nyakas, mint a bivaly. Mindjárt idecsörtet. Az ám, ha csakugyan beállit? Gondolkodjunk csak higgadtan! Már úton van. Autóval egykettőre ideér. Éjszaka van, forgalom semmi. Beront és itt talál. Nincs menekvés, sarokba szőrit. Te meg most aztán mindent kitálalsz neki. Es akkor engem. . • Ropogni fognak a csontjaim. . . (felkapja a télikabátját, az ajtó felé rohan, menet közben próbálja felvenni a kabátját. Cseng a telefon. A FÉRFI megtorpan. a NŐ a kagyló után nyúl, a FÉRFI elkapja a kezét) Hozzá ne nyúlj! Föl ne vedd! El innen! (a telefon cseng) NŐ Engedj ! FÉRFI Egy lépést se ! Érted? NŐ Ezt nem lehet. • • Akkor te vedd föl. Beszélj tei • • . (a FÉRFI felkapja a telefont, földhöz vágja. Reccsenés. A telefon elhallgat) Miért? Biztosan Gyimka volt. Mit tettél. Én nem tudom hol keresni ! 82
