Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

(Elmegy, a NŐ változatlanul az asztalnál ül. Nem mozdul, nem emeli fel a fejét akkor sem, amikor a FÉRFI visszajön, kucsmával a fején, s a karján átvetett télikabáttal)

FÉRFI Képtelen vagyok elmenni. Hiába erőltetem, nem

megy. Azt hiszem, egy egész évet öregedtem ma este. Nem akarlak megbüntetni. Azt nem. De egy kia figyelmeztetés nem árt. Hogy okulj belőle. Hogy máskor ne piszkits a saját fészkedbe A kiskutya is attól lesz szobatiszta, ha beleverik az orrát a maga piszkába. Nem leszek szigorú. . . Csak telefonálnod kell Borjúnak a jelenlétemben.

Tudom, most majd tiltakozol, húzódozol. De kény szeriteni foglak. Többet nem követelek, de ezt meg kell tenned. Muszáj. Kiváncsi vagyok rá. miről fogtok turbékolni. Az időjárásról? A legújabb filmről?. . . Vagy valami másról? Az az egésznek a pikantériája, hogy nincs miről beszélnetek. Látni akarom, hogyan vágod ki magad. . .

(odamegy a NŐHÖZ)

Ha egyszer döntöttél, drágám, akkor végig kell csinálnod. Hivd fel Valentyint.

NŐ (megrezzen) Minek?

FÉRFI Nagyon jól tudod, minek. Muszáj.

NŐ Rendben van, de nem ma. Most képtelen volnék.

FÉRFI Most kell. Jobb egyszerre fejest ugrani. Neked

is könnyebb lesz, én is megnyugszom.

NŐ Nem birom. . . Majd holnap. Jó?

78