Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

Holnap felugróm hozzád. • . Bár nem, azt hiszem, holnap nem jó. Értekezletünk leaz. Talán holnapután. De addig még telefonálok,

HŐ Gyimka még mindig sehol. • • Már fél tizenkettő.

FÉRFI Igen. Ez csakugyan diaznóaág. Majd előveszem őt.

Beszélek a fejével. Eleget aggódtál már miatta, (szünet) Az ám, ha lehet, ne telefonálj a lakásomra olyan későn. Szvetlána korán fekszik. Ne érts félre, de sokszor felébreszted.

(a NŐ hallgat)

Ami pedig Borjukovot illeti. . . Eddig nem szóltam róla, de most már megvan hozzá az erkölcsi alapom. Te rosszul ismered őt. Borjukov valójában. • •

NŐ (nyersen; most tűnik csak fel, mennyire félreérthető volt eddigi hallgatása) Elhallgass!

FÉRFI Csak meg akartalak nevettetni, de ha nem,hát nem.

Egy szót sem szóltam. (Megérinti a teáskannát) Hideg. Felhajtok egy csésze teát, aztán rohanok.

(kimegy a teáskannával)

NŐ Tudtam, éreztem, hogy közbejön valami. Szinte vártam már, ha féltem is tőle. Túlságosan nagy boldogság lett volna. Miért is, miért van az, hogy számomra minden jó rosszra fordul? Miféle rontás ez rajtam? Ellensége vagyok magamnak? Nem, nem a gonoszság hozza ránk a legnagyobb bajt. A gonoszság ellen még csak tudunk védekezni, fölvértezzük magunkat ellene, a női ösztönünkkel visszaverjük. De hogyan védekezzünk a jóság ellen, ha az kárunkra van? Nem tudom. Fogalmam sincs róla. .

Másra számítottam, mástól féltem, mint ami bekövetkezett. Álmomban sem gondotam rólad. . . De

75