Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

Sündörög körülötte' , hát persze. Miért is ne? Rendes tag, használja ki az alkalmat, nem irigylem tőle. De hogy összeházasodjatok?! Bocsásson meg a világ, de azt nem. A Borjú jó káder, menő fej, maholnap akadémikus lesz. Az osztályán annyi csinibaba hemzseg, hogy minden ujjára jut kettő. Csak füttyentenie kell, akármelyiket megkaphatja. . . Te pedig már nem vagy mai csirke, megjelentek az első ráncok az arcodon, a nyakadon. Pedig egy főnök se kedveli a ráncokat. Mivel tudtad befűzni? Megjátszottad a csitri leányzót? A moziban a vállára borultál és a zakójára csurgattad a könnyeidet? De engem

már nem hatnak meg a könnyek. Persze én is megérem a pénzemet, micsoda tökfilkó vagyok! Kis hiján lépre mentem. Már-már én is az 5 szemüvegén át néztelek, és másnak kezdtelek látni,

valahogy újnak. Mi tagadás, van benned valami. Érdekes vagy, de semmi több. Szintelen, fénytelen vagy, szürke, akár a moly. És a bőröd sápadt, élettelen. Mint a sellőé? Ugyan! Inkább egy vizbefúlóé. Szvetka sokkal szinesebb. Őbenne báj van, és akárhogy vesszük is, fiatalabb nálad. Nyiltszivű, olyan, akár a nyitott könyv, mint egy nagy gyerek. . . Te aztáii szép estét szereztél nekem. Úgy kimerültem, mint az igavonó barom. . •

(odamegy a NŐHÖZ, aki mozdulatlanul ül)

Tölts egy csésze teát. (megérinti a teáskannát) Kihűlt. Teát kérek. Figyelsz rám?

(a NŐ hallgat)

Hallasz? Eszem egy szendvicset, valahogy hirtelen megéheztem. Eh, megszáradt rajta a sajt, meg is repedezett. Gyimkának legalább adsz enni rendesen?

73