Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

FÉRFI Én kínozlak: Talán te engem. Egyébként nekem

elég szerény szerep jutott ebben a komédiában, (keresi a megfelelő'hangnemet, néha túljátssza a szerepét, de tüstén észbe kap) Te már mindent eldöntöttél, helyettem is. Áldásom rá, én mindent lenyelek, most is, mint mindig. Igaz? A mór megtette kötelességét, a mór mehet.

NŐ Mit beszélsz itt össze-vissza? Nem értelek.

FÉRFI Túl könnyen határozol. Nem gondolod, hogy nem

ilyen egyszerű a dolog?

(Szünet. A NŐ szótlanul nézi a FÉRFIT. Meghatározhatatlan,

baljós sejtelem fogja el)

Nem tagadom, hibáztam. Dühömben összehordtam itt neked tücsköt-bogarat, durva voltam hozzád, és ami a legrosszabb, igazságtalan is. (kezet csókol a NŐNEK) Bocsásd meg. Kiborultam. Beleszakadok a munkába. Arra sincs időm, hogy kivegyem a szabadságom. Ráadásul másnapos vagyok. Ne haragudj, bocsáss meg. Ugye megbocsátasz?

NŐ (őszintén) Persze. Csak ne idegeskedj. Semmi

okod rá.

FÉRFI No persze, semmi. Ha megjön a tavasz. • • A fene vigye el, nem tudom kiverni a fejemből. Ez valami dalnak a kezdő sora?

NŐ Nem tudom, (bátortalanul) Miért haragszol? Roszszul csináltam valamit? Valamit előzőleg meg kellett volna beszélnünk?

FÉRFI Öntsünk tiszta vizet a problémába, ahogy az egyik

káder mondja nálunk.

(szünet)

Megértem, hogy sietsz elrendezni az életedet.

68