Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
Első felvonás Este van. A nagy csupasz ablak mögött a téli égbolt sűrű sötétsége ásit. A sötétség olyan tömény, hogy az ablak fekete négyszöge szemnek rémlik, amely átható tekintettel mered a szobába. A szoba bútorzata vegyes, például az ebédlőasztalt körülvevő székek mindegyike más és más. Zongora, • tetején kerámia váza, benne poros ágak. Minden berendezési tárgyon, ha nem is az elhanyagoltság, de legalábbis a kényelem iránti közöny nyoma látszik. Ugyanez jellemzi a világítást is. A heverő melletti állólámpa nem ég, a csillár egyik burája törött. Minden arról árulkodik, hogy a lakó hamarosan elköltözik, vagy egyéb változás várható a ház sorsában. A zongora alatt költözködéshez használatos nagy kartondobozok sorakoznak. Az asztalon telefon, amelynek összekuszált zsinórja szemlátomást az előszobába vezet. A NŐ az asztalnál ül, állát a tenyerébe támasztja. Előretolt könyöke alatt ráncot vet a teritő. Gondolataiba mélyed, ezért idegesen összerezzen, amikor havas, préragallóros tólikabátban, kucsmában belép a FÉRFI. FÉRFI Szervusz. Csak én vagyok NŐ(sóhajt) Megijesztettél. FÉRFIMióta vagyok ijesztő? NŐMindenesetre máskor csengess. FÉRFIHiszen van kulcsom. NŐIgen. Éppen kérni akartam. • • 5-
