Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
Második felvonás (Ugyanaz a szin, mint az első felvonásban. A FÉRFI és a NŐ ugyanolyan feszült légkörben, ugyanabban a pózban áll egymással szemben) FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ Hát kösz. . . Ezt aztán összehoztad. De várj csak! Hátha nem jól értettelek. Tehát igaz? Igaz. (felcsattan) És ezt miért nem mondtad meg mind járt? Egész este csak kinzol! Nem gondoltam, hogy ennyire felizgat. FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI Nem gondoltad! A kis ártatlan! (Tehetetlen dühvei, amely kétségbeeséssé fokozódik) Szóval iga Mégiscsak igaz. Férjhez mégy. Hozzámégy a Borjú hoz. Bocsánat, bocsánat. Nyelvbotlás volt. Hozzámégy a tiszteletreméltó Borjukov elvtárshoz, Valentyin Szemjonovicshoz, a főnökömhöz, a laboratóriumunk vezetőjéhez, ahhor a kövér bivaly nyi borjúhoz, a műszaki tudományok doktorához, a megrögzött agglegényhez, a nyughatatlan, agilis, csak éppen kétbalkezes Borjukovhoz. Ne bohóckodj ! Szóval igaz? Igaz. Sohasem gondoltam, hogy ennyi gyűlölet szorult beléd. Főzök teát. Egyébként nem is kövér. . . (kimegy) Szóval igy állunk, drágám. Még a szeme sem rebbent. Kész. Végeztünk. "Nem gondoltam, hogy eny nyire felizgat.” U6