Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
FÉRFI Az még nem számított. Egyébként ő is klassz no volt. Márványba kívánkozott az alakja. Legalábbis gipszbe. Nő evezőlapáttal. Imádta a magamfajta zöldfülű kezdőket. NŐ Hagyd abba. Hányingert kapok. FÉRFI Részeg vagyok. Te viszont kiszámíthatatlan vagy, mint minden szép nő. Hogyan lehetne a kedvedre tenni? NŐ Sehogyan. FÉRFI“ (megöleli) Légy okos. Kérlek. Nagyon kérlek. Felejts el mindent. Veszítsd el a fejedet legalább egy percre. NŐ (kiszabadítja magát) Te megbolondultál! FÉRFI Nono, csak semmi durvaság, azt nem szeretem, Azelőtt nem kényeskedtél. NŐ Nagyon kérlek. . . FÉRFI Na látod, te is akarod. . . Csókolj meg. Gyere, drágám, kedvesem. . . NŐ (ellöki magától a férfit) Az istenre kérlek, menj el! Azonnal menj el! FÉRFI (nehézkesen leül a fotelba) Szóval, nem akarod. Kár. Pedig ha tetszik, ha nem,összetartozunk, és a világ legtermészetesebb dolga lenne. . . De ha nem, hát nem. (Cigarettára gyújt) A fene vigye el! Reszket a kezem. . • (A NŐ odamegy az ablakhoz, széthúzza a függönyt) NŐ (lihegve) Ha emlékezetem nem csal, megkértelek, hogy ne húzd össze a függönyt. FÉRFI A szokás hatalma. A függöny legyen összehúzva.
