Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

Tíz év is eltelhet, míg sorra kerülünk. Ezt vedd tudomásul. Ne higgy minden üres Ígérgetésnek." Szófogadő feleséged voltam. Piciny, összecsukható feleség, mint egy japán napernyő. Praktikus és kényelmes. Mindent úgy csináltam,ahogy te akartad. Még többet is megtettem. Kitépettem magamból a csodát, amely kényelmetlen volt számodra. És ha legalább egy jó szavad lett volna hozzám. Nagy vörös narancsok, de annyi erőm sincs, hogy meghámozzam. Fehér kórházi éjjeliszekrény, rajta egy cédula tőled, semmi több. • • Aztán ősszel, emlékszem, sajátkezüleg varrtam Gyimkának bundát nyúlbőrből. A kísérleti nyulaink bőréből. A kolléganőim tanítottak meg rá. Titokban csináltam, persze, nehogy a főnökség kiszagolja. Te üvöltöztél velem, hogy ez barbárság, undoritó. Hogy rosszul leszel, hányinger fog el, ha erre a bundára tekintesz. A puha kis bunda pedig kint lógott az előszobában, egy alacsonyra vert szögön az ajtó mögött. Később aztán megszoktad és

nevetve mesélted Borisznak a nyuszibunda történetét. Olyan aranyos volt benne Gyimka, amikor kézen fogva vezetted. . .

(A FÉRFI a telefonhoz megy, tárcsáz, vár, leteszi a kagylót)

FÉRFI Kihalt az egész ház? Az anyósom Leningrádba utazott a nővéréhez. De Szvetka?. . . Hogy a fenében veszíthettem szem elől az előcsarnokban?. • .

NŐ Ezt tőlem kérdezed?

FÉRFI Ne gúnyolódj !

(Óvatosan, nesztelenül összehúzza a függönyt)

És ne rakd igy keresztbe a lábad. Micsoda lábak.

. . Leveszem a cipődet. Biztosan elfáradtál.

38