Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
NŐ Mondtam már, hogy hétfőn behivattak az iskolába? FÉRFI Muszáj ezt éppen most megbeszélni? Igen? NŐ Mikor, ha nem most? FÉRFI Ráérünk. Az iskola nem szalad el. De mire várunk? Igyunk ! (konyakot tölt mindkét pohárba) NŐ Nekem csak keveset. Hozzak sajtot? Van egy kis sülthús is, fölmelegithetem. FÉRFI Inkább maradok a konyaknál. (koccintanak és isznak) NŐ Komolyan aggódom Gyimka miatt. FÉRFÜÇ Aggódni minden gyerekért lehet. NŐ Nem minden gyerek egyforma. FÉRFI És mit tehetek én, szerinted? NŐ Te vagy az apja. Szeret téged. Én jelentem számára a hétköznapokat, az unalmat, a tanulást, az iskolát, te pedig az ünnepet. FÉRFI (hátradől a fotelban) Miért éppen most lett nehéz Gyimkával bánni? NŐ Hogy-hogy most? Gyimka mindig is nehéz gyerek volt. FÉRFI Megint túlzol. Mint mindig. NŐ Megjön, le sem veti a télikabátját, bekapcsolja a magnót, de olyan hangerővel, hogy megreped az ember dobhártyája. Egy percig nem tud csendben maradni. Miért félnek ezek a csendtől? FÉRFI El vagy maradva. Menj végig az utcán, minden ablakból a Boney M bömböl. NŐ Ha rászólok valamiért, nyersen visszamordul. 30
