Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

FÉRFI Fantasztikus, hogy mit ki nem találnak a mai

gyerekek. Itt van például Nataska tanítónője . Régimódi vénkisssszony, magaa kontyot viael. Hát tudod milyen gúnynevet adtak neki ezek a kis bestiák? Hihetetlen! Köcsögnek csúfolják. Alikor bementem a fogadóórájára, alig birtam megállni, hogy el ne röhögjem magam: csakugyan olyan a feje, mint egy köcsög!

NŐ Jó, hogy ma jöttél. Örülök ia, hogy Gyimka

nincs itthon. Szeretnék. . .

FÉRFI (gyanakvóan) Már megint? Ne kezdd újból. Te

mindig mindent eltúlzul.

NŐ De nem, éppen arról van szó, hogy. . .

FÉRFI Biztos vagyok benne, hogy most is csak képzelődöl.

(A NŐ belép a fénykörbe)

NŐ Tányát sajnálod. Mit tudhatod te, mit érez

most? Tánya, szegény Tánya. . . Hogyan tovább?

Nekem legalább itt volt Gyimka. . . Pedig eleinte, amikor megismerkedtünk, valósággal féltem Tatyjánától, biz isten. Ahogy ült, egyenes derékkal, szigorú tekintettel, mint egy modem madonna, szüntelenül kötött, de oda sem nézett, csak a hosszú kötőtűk csattogtak. Borkának kötött pulóvert.Folyton engem oktatott, hogyan kell élni, mellette butuskának éreztem magam. Nem sokkal előtte házasodtunk össze, még semmit sem értettem. Számomra minden nap, minden éjszaka felfedezés volt. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy a feleséged vagyok.

18