Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI Még nálatok laktunk, a Vorotnyikovszkij utcában. (nem figyel rá) Hát ez lett a vége. Pedig Tanyka mit meg nem tett Borka kedvéért. Hogy törte magát. . . Hát igen. • . Elment tanítani, pedig tovább akart tanulni, tehetséges volt. Amikor otthagyta az aspirantúrát, meg tudtam volna ölni. Minden reggel sietett a piacra, hogy friss borjúhúst kapjon. Bemesélte magának, hogy Borkának epehólyaggyulladása van és csak borjúhúst ehet. Borka most leszokhat a kényeztetésről. Ez a lány majd elkapja a grabancát, ezt nem nehéz megjósolni. De hogy Borka otthagyta Tatyjánát! Megáll az ember esze. Egyvalamiben azért elszámitotta magát Tanyka. Tanyka elszámitotta magát? Ez hihetetlen. (gúnyosan) Túlzásba vitte a jóságot. Ezt meg hogy értsem? Borka megcsömörlött a nagylelkűségétől. Akárhova nézett, mindenhol Tanyka jóságát, önfeláldozását látta. Ha kinyitotta a szekrényt, ott lógtak glédában Tanyka ajándékai. Persze a jószándék vezette, de hát nem élet az ilyen. il
