Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
JULJA — Nem, nem, éppen ellenkezőleg, azt mondja, mindent megkapsz tőle, amit csak kérsz. Ha kell, a barátaid is. Irhabundát. Valami baj van? MAI — Hurdi-murdi. JULJA — Én? Én nem fecsegtem el neki semmit, nem igaz. Au? Mindenki rég tisztában van azzal, hogy élünk, van is ezen mit takargatni! Annyi furcsaságba botlik az ember lépten-nyomon. Ott van például Lev Ivanovics — a macskája kitömött múmiájával él nagy szerelemben, válasszuk el őket? Mitől vagytok úgy berezelve? MAI — Hurdi-murdi postaláda. JULJA - Mindent meg lehet beszélni szép szóval. Nem tesz semmi feljelentést. Majd bolond lenne, tiszta onassziszban fog járni. Lesz minden! Vakondprém bunda! És még idesüss, mit kapsz. Nesze, itt egy tabletta, tudod, abból a fajtából, amit kértél! AU — Ilyen egyszerűen nem hagyom magam megmérgezni! JULJA — Akkor beveszem én! MAI — Meg én. BULDI - Én már rég bevettem, de e miatt a kaspó miatt nem tudom lenyelni. AU — Jobbra a második ajtó. MAI — Nem tudtam, mi folyik a saját lakásomban. AU - Kész, vége, én most elmegyek. JULJA - Várj már egy kicsit, nézz rám! Kihasználhatod az alkalmat! Egy kicsit légy türelemmel! Ne menj el, könyörgök! BULDI — Pfü, pfü. Mély légzés. JULJA - Na, jobb? MAI — Már kezd hatni... BULDI — Lenyeltem végre, de még nem hat. MAI - Már érzem... BULDI — Mindjárt nálam is... AU — Jó, hát mondjuk, egy irha... Finom pamutholmi... Csizma... Némi kozmetikum... Fehérnemű, de csak ami nem műszálas. Műszálassal ne is próbálkozzanak, úgysem fogadom el. MAI - Egészen a szívemig hatol... BULDI — Nálam még mindig semmi! JULJA — Engem már visz is magával! BULDI — A fogaimban érzem... A hajszálaimban! 72
