Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

JULJA — Amit akarnak, és még annál is többet. Azért is figyelmeztetnek mindenkit: óvatosan a metvicával! De Buldinak beszélhetnek! Máson se él, csak beszkájton.

AU -Buldi?

JULJA — Egy ritka aljas nőszemély. Idült beszkájtos. Hamar meg fog öregedni.

AU — És maga nem fogyaszt beszkájtot?

JULJA - Hat ízben ajánlgatták.

AU - És egyszer sem fogadta el?

JULJA — A dolognak megvan a lélektana. Olyan nőknek kínálják fel, akiket külsejük után krónikus beszkájtfogyasztóknak vélnek. Értesz engem? Világosan magyarázom?

AU — Őszintén szólva, nem nagyon.

JULJA - Szóval olyan nőkhöz mennek oda, akik úgy néznek ki, mintha már a hatása alatt volnának. Most már érted?

AU — Nem egészen.

JULJA — (lehalkítja a hangját) Azokhoz, akik már úgyis szépek.

AU — Világos. Világos. És amikor beveszi az ember, izgalmas dolog megszépülni?

JULJA — Buldi majd kiugrik a bőréből. Látszik, hogy még kezdő, még izgalomba jön tőle.

AU — Buldi? Ő ki? Már többször említette a nevét.

JULJA — Az egy aljas, rohadt dög.

AU — Ugyan már.

JULJA - Majd meglátod, feltéve persze, ha maga kegyeskedik felfáradni a kofferekért.

AU — Buldi itt lakik?

JULJA — Ők is velem jöttek, egy hálókocsiban utaztunk.

AU - Ők? Ki még?

JULJA - Hát mi, valamennyien.

AU - Ha tudná, Julja, hogy irigylem magát! Beutazta az egész világot, még viszonylag fiatalon! És a külseje, micsoda toalettek! Ez valami isteni ajándék, Julja. Én meg csak dekkolok itt, bérelem a szobáját. A munkahelyemre másfél óra az út, oda-vissza. Beesik az ember este holtfáradtan, megiszik egy kávét, és csak alszik, alszik, elalszik a kávétól! Meg ezek a rongyok, amikben járok. Miért, mert lusta vagyok ahhoz, hogy menő holmik után szaladgáljak.

63