Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
KOLOMBINA — Ide hallgass, úgy vélem, a te érdekedben is jobb lesz, ha nyíltan feltárok mindent. Figyelsz rám? Emlékezz vissza, és akkor mindent megértesz. Arlekin! Ez itt nem kislány! PIERRO — Nem vagyok kislány. ARLEKIN — Az nem olyan nagy baj. Majdnem minden iskoláslánnyal megesik manapság az ilyesmi. KOLOMBINA — Ha mondom, hogy nem kislány! Vak vagy, hogy nem látod? ARLEKIN — Majd elmeséli nekem, hogyan történt, pontról pontra. KOLOMBINA - Meséld el.neki most. PIERRO — Pontról pontra. KOLOMBINA — Hallgasd csak meg, Arlekin. Átkozottul érdekes, ha-ha. Hisz mi... Hiszen én majdnem megcsaltalak vele az előbb... Emlékszel, itt a paraván mögött... ARLEKIN — Engem, egy kislánnyal? Ez tényleg érdekes. KOLOMBINA — Elmesélem elölről, hogy volt. Beállít ez a rémlátomás, kezében egy csokor rózsával. Három szál vörös, három fehér, a többi... is fehér. És el akar csábítani! Minden elképzelhető módokon. Persze rögtön kidobtam őket az ablakon. ARLEKIN — Miért, milyen módok voltak? (Lenéz az utcára.) PIERRO - Egy szavát se higgye, hazudik! ARLEKIN - Ez új! KOLOMBINA — Na jó, ebből elég. Én, mint az ifjúsági harc... mint az ifjúság művészi problémáinak felelőse, megnyitom a bizottság soros ülését. Megjelent Pierro pályakezdő szakember, aki beadvánnyal fordult a bizottsághoz, miszerint egész évben egy kis bajszos kandúrt kell játszania, a bajuszt meg folyton ellopják. A bizottság hivatali ülésére meghívtuk továbbá Arlekin Ivanovics rendezőt, hogy válaszoljon a beadványra az összes jelenlévő jelenlétében. ARLEKIN — Nincs itt senki! Nem vagyunk határozatképesek. KOLOMBINA - (a nézőkre mutat) A ti színházatokban lehet, hogy így van, de itt más a helyzet. Mit felel a folyamodványra? Az emberek türelmetlenkednek. ARLEKIN — Meglátjuk, mit hoz a jövő. KOLOMBINA — Maga most elmehet, Pierro. Minden jót kívánok magának. Ha bármi ügyes-bajos dolga van, keressen föl. (Arlekinhez.) Egyéb zseniális jelenlévők kis ideig még kéretnek maradni. Függöny. 58
