Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

AR LEK IN — Tudok én egyszerűbb módszert is! (Kinyújtja kezét a bajusz után, Pierro lebukik a paraván mögé.) Ne félj, tőlem, kislány! Tessék? Mit mondasz?

KOLOMBINA — Azt mondja, egy hét múlva magától elmúlik. Szégyellős.

ARLEKIN — Kombi, hogy hívják a kislányt?

KOLOMBINA — Hogy hívják? Hogy is hívnak? (Lehajol, eltűnik a paraván mögött.)

ARLEKIN — Mánya? Ványa?

PIERRO — (előugrik, kezével fedezve bajszát) Tessék?!

ARLEKIN — Szóval Ványa. Valahogy ismerős nekem az arcod, Ványka.

PIERRO - Ah, dehogy, kérem. Az én nevem Mánya.

(Kolombina elővezeti Pierrot a paraván mögül. Ruha, cipő, minden a helyén.)

KOLOMBINA — Ismerkedjetek össze. Ez Arlekin bácsi. Ő meg Mányecska. (Pierro csókra nyújtja a kacsóját.)

ARLEKIN - (erősen megszorítja Pierro kezét, aki erre még keményebb kézszorítással válaszol) Valahol már láttam ezt a pompás bajuszt.

PIERRO — Én mindig elsőként érkezem a színházba. Minden darabot megnézek, amiben játszani tetszik.

ARLEKIN — Szóval, közönség vagy?

PIERRO - Nagyszerű vizuális emlékezete van a bácsinak. Gratulálok.

ARLEKIN — Hogyne. Számon tartom mind a tizenöt embert.

PIERRO — Tegnap tizennyolcán voltak, megszámoltam.

ARLEKIN — Fecsegsz itt butaságokat! Tegnap telt ház volt! Egy fiatal drámaíró betiltott művét játszottuk! Sokáig csak kéziratban keringett, persze egy ilyen címmel érthető is: ,,Az ész bajjal jár”!

PIERRO - Igen, és mekkorát kever le benne a férfi a nőnek! A nő meg: „Jaj-jaj-jaj!" A férfi erre meg: „Ej-ej!" És káromkodik, mint a vízfolyás.

ARLEKIN — Színházba is bajszot ragasztasz? Határozottan emlékszem erre a bajuszra.

PIERRO — Egy héttel ezelőtt tettem fel. Azt mondják, az epoxigyanta garantáltan kitart egy hétig. Csak azután lehet leáztatni.

ARLEKIN — És most hányadik napnál tartasz?

PIERRO — A harmadiknál.

ARLEKIN — Akkor nem szabad erőltetni. Nagy kár.

55