Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

M. — Na persze. Nem vagy még elég őrült. Lehet, hogy csak kitaláltad az egészet, a bátyádról. Mintha nem lenne más dolga, csak tönkretenni az életedet.

A. - Most is beadványokat gyárt.

M. — Hogy tudtad meg a címünket?

A. — A mamának megvolt, minden eshetőségre.

M. — És ő kitől szerezte?

A. — Apámtól kapta, amikor bejárt hozzá a kórházba. Apám azt mondta: ez az ember le van nekem kötelezve, nagy pácból rántottam ki annak idején.

M. - Nem volt semmiféle pác.

A. - A mama mindent felírt, minden adatot.

M. — Nem volt, semmi ilyesmi nem volt. Hol az a cédula?

A. — A cédula? Itt van.

M. — Te tényleg elmebeteg vagy, hogy ilyen cédulákkal állítasz be emberekhez. Add ide. (Olvassa.) Mikor történt ez? Miben reménykedsz? Tíz évvel ezelőtt. Rég letelt már az elévülési idő. Nyugdíjba ment azóta. Kit érdekelne ma ez az ügy? Ezzel akartad kényszeríteni?

A. — Jól van, adja vissza a cédulát.

M. — Ne hidd, nem adom. Nekem lesz jobb, ha elrejtem, minél mélyebbre. Aztán ha még egyszer idetolod a képed, meglobogtatom én ezt a kis cédulát, és bezáratlak. Hogy esztelen dolgokkal zaklatod az embereket. Hiszen te elmebeteg vagy, könnyű dolgom lesz.

A. — Akkor mihez kezdjek?

M. — Innen csak kerülj minél távolabb. Itt nem fognak neked segíteni. Sírással ne próbálkozz, ahhoz eltévesztetted a bejáratot.

A. — Miért sírnék? Negyvenéves koromra már minden könnyemet elsírtam.

M. - Szóval már negyven vagy. Nem mondom, jól tartod magad. Tehát nem voltál férjnél. Na menj, a Farkas nem szereti az idegeneket. Eredj.

A. — Voltam férjnél, de otthagytam. Állandóan a szememre vetette, hogy nincs gyerekem. De az operációm után nem lehetett.

M. — Ugy-úgy, és ezek után elkezdtél az emberek nyakára járni. Eredj innen, eredj. Fogd a bőröndödet és usgyi. A bátyádat okold mindenért, meg a férjedet, de ne minket. Mi olyanok vagyunk, mint akárki más ember. Miért éppen nekünk kelljen...

A. — Anyám a halálos ágyán azt mondta: tartsatok össze, gyermekeim, egyedül vagytok széles e világon, nincs, aki közelebb állna hozzátok.

44