Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
GÁLJA — Én nem felejtettem el. Előre odaadtam! JURA — Pedig beleillett a képbe. Te vagy az, aki elfelejti kikapcsolni a teafőzőt, a gázt, a villanyt. A kulcsot is elhagytad. GÁLJA - Én? JURA — Nem, én. GÁLJA — Én nem hagytam el. JURA — Hanem én, mi? GÁLJA — Én csak nem akartam magukat beengedni. Egyikük se tetszett. JURA - Éppen hogy nagyon is akartad, örültél neki, hiszen vártál a megállóban. Tíz percig fagyoskodtál. GÁLJA — Nem igaz, nem volt az tíz perc. JURA — Az óra szerint épp annyi volt. Szláva mérte. SZLÁVA — így igaz. GÁLJA - Mert láttam, hogy maguk azok. JURA — Honnan? Egy szem férfi világos kabátban, a kezében torta? GÁLJA — Tudtam, hogy maguk azok. Sugdolóztak,és rám néztek. JURA — Ahogy rád már sose néz senki. GÁLJA — Nagy tévedés. SZLÁVA - Furcsa. Pedig az arcod amúgy elmenne. JURA - Sötétben, a megállóban. GÁLJA - Itta lift. A liftből kilép Gálja TÁRSBÉRLŐNŐje. TÁRSBÉRLŐ — Hát te mit csinálsz itt? GÁLJA - Elfelejtettem a kulcsot... TÁRSBÉRLŐ:Te bolond. Jó estét. JURA - Szép jó estét. SZLÁVA — Jó estét. (Mélyen meghajlik.) JURA — Helyes pofikája van. A TÁRSBÉRLŐNŐ bemegy a lakásba, GÁLJA utána. JURA - Ilyen helyes nő, aztán hogy elhúzott. Az ajtó becsapódik. SZLÁVA — Csöngess be. JURA — Csöngess be te. SZLÁVA csönget. Az ajtó nem nyílik azonnal. Kijön GÁLJA, sapka nélkül, ruhában, papucsban. JURA - Nem rossz, mi, Gálja? Itt állunk,és várjuk az invitálást, mint két bábfigura. GÁLJA — Mi értelme lenne? 26
