Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

SZLÁVA — Ugyan, az nem az idevalósiaknak van, hanem azoknak, akiknek a hulláját máshová kell elszállítani. A helybélieknek másmilyen jár. Téged hová küldjünk?

JURA — Én se vagyok idevalósi. Breszti vagyok.

SZLÁVA — Egy árva ismerősöd sincs már Bresztben. Mit kezdjenek a hulláddal?

JURA — Valaki ráült a liftre. Na, végre itt van. A koporsómat Gáljára hagyom. Te meg, Szláva, majd muzsikálsz. Gálka, a temetés holnapután lesz. Okvetlenül gyere el. (Kezet akar csókolni, de GÁLJA nem hagyja, így csak a kabátja hajtókáját bírja megcsókolni.) Esküszöm, mindig a makacs nőket szerettem. Van bennük valami tartás. A hallgatag nő, az a jó. Az olyannak belső szépsége van. Igaz-e, Gálocska? GÁLJA — (mosolyog) Mi közöm hozzá.

JURA — Mint a késpenge! Na csaó. Gyere, Szlávik. Két fekete copfocska, szép kislány a Zinocska. Ezt a verset tízéves koromban költöttem. Szép kislány a Zinocska!

GÁLJA - Valami ismerős?

JURA — Á, csak olyan... Ápolónő volt az egészségügyiseknél. De behelyettesíthető Marinocskával, Irinocskával, ahogy a szituáció megkívánja. Két fekete copfocska, szép kislány a... (Keresgél.)

SZLÁVA — Galinocska.

JURA - Galinocska. Vedd már le a sapkád, hadd lám, milyen a hajad.

GÁLJA leveszi a sapkáját.

SZLÁVA — Na, minden jót. Itt a lift. Do vidzenja, páni.

GÁLJA — Hogy mi a fene?

JURA — Do zobaczenia, páni!

GÁLJA — Mi a frász?

JURA - A frizurád semmi különös.

GÁLJA — Dauer van benne.

SZLÁVA behúzza Jurát a liftbe, lemennek. GÁLJA odamegy a liftajtóhoz, és hallgatózik; hallgatja, ahogy elmennek. A hangok elhalnak. GÁLJA a falhoz támaszkodik, megigazítja a haját. Csönget. Hallgatózik. Öklével dörömböl az ajtón, majd nekidől és vár. Eközben a lépcsőn feljön JURA és SZLÁ VA. JURA befogja GÁLJA szemét.

GÁLJA — Ki az isten az?

Szabadulni akarna, de JURA nem engedi.

GÁLJA — Ki a fészkes fene?

22