Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
JURA — Havonta egyszer. SZLÁVA - Gyerünk már! JURA - Várj még egy kicsit. Szlávik ritkán szól, de akkor mindig az elevenére tapint. GÁLJA — Aztán összevarrták? JURA — Dehogy. Benőtt. Egy hétig nem játszottam, aztán benőtt. De nem hagytam, mindig szétkapartam. GÁLJA - Fájt? JURA — Ezért gyűlöltem meg a vadászkürtöt. SZLÁVA — Menjünk már! JURA — Valaha zeneiskolába jártam. Egyenruhám is volt. SZLÁVA — Akkor én elmentem. JURA — Szlávik el akar menni. GÁLJA — Tényleg? SZLÁVA — Te aztán jó kis csajt találtál. Olcsó trükk az egész. JURA — Megsértődtünk. GÁLJA - De miért? JURA - Eljövünk idáig, erre maga nem enged be. Csúnya dolog. Megbeszéltük telefonon. Találkoztunk a megállóban. Ha nem kellünk, mondta volna meg akkor. Még időben. De nem mondta. így hát jöttünk. Talán útközben akart minket fölbecsülni? Csúnya dolog. Tudhatná, milyen árat szabhat magának. Nem magának való az ilyen komédia. Azt csak szép lányok engedhetik meg maguknak. Hogy jön maga ahhoz! SZLÁVA — Menjünk! JURA — Várjuk meg, mit lép. Miért nem felelünk meg magának? GÁLJA — Na vajon? JURA — Hogyhogy na vajon? Szünet. SZLÁVA — Itt nekünk nem terem babér. JURA — Még van három telefonszámunk, felhívhatnánk valamelyiket. Tessék: angoltanárnő. Kulturált nő. Leültet, megterít, a lakása csupa kristály, egyedül él. Nem kell lábat törölni, mert nem mossa fel állandóan a padlót. Amim van, rajtam van, ki másnak tartogassam. Nagyon odáig van. Elvesztette a kedvenc Koljáját. SZLÁVA — Nem Kolja az, hanem Collie. A kedvenc kutyája. Fajtiszta volt. JURA — Kolja volt az. Kinek a képe lóg a falán? SZLÁVA - Hemingwayé. JURA — Hát ezt meg honnan tudod? 19
