Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
(FIATALEMBER) — és bizonyos értelemben igen, ha ehelyett a takarítónő visszaviszi a kefirt a büfébe, és ott a lábát mossa benne. Magának igaza van, Alekszandr, de akkor a társai miért nevezték el Kefirnek? Hat üveg kefir, az átszámítva majdnem egy rubel, és abból két napot ki lehet húzni. Maga a helyes utat választotta az életben, Alekszandr, kedvenc dalát hallja: „Ködös ifjúságom hajnalán lelkem szeretett egy kisleányt", balalajkakisérettel. És mostanra, drága elvtársak, ő a mi állandó lemezlovasunk. Csak úgy kapkodnak utána. Itt is, ott is felcsendül közkedvelt hangja. A kollégiumot látják maguk előtt, a park sétánya mentén futó tágas ösvényen érkezünk. Egy talpraesett szervező kislány agitál, hogy ide jelentkezzek, arca szigorú, de én megszelídítem. Igen, a hivatalos ügyekről majd később, most figyelje a régi melódiát... A tangó hallatán felcsillan a szeme. Engedje meg, hogy táncra kérjem, magunk vagyunk ebben az üres teremben. Atyai mozdulattal vállára teszem a ke-9 zemet, majd megcsókolom atyailag. így és aztán egyre jobban. Eljön hozzám, és velem marad éjszakára, messze esik innen a HEV-megálló, kitöri az ember a lábát. Ilyen elátkozott hely ez. Hozzám költözik, az öregasszony pedig befogja a száját, hogy ő egyedülálló szakközépiskolai tanulónak adta ki a szobáját,és tudj'lsten ki lakik benne. Aztán reggelenként hányni fog, ami a közelgő gyermekáldás jele. Beállít az egész rokonság. Autót és lakást kapunk nászajándékba, az apja ezredes. Az én holmimból semmi sem marad a házban, a gyermek felnő, összetúrja a lemezeimet, és kijelenti, hogy ez mind az övé. Nem hallgat majd az apai szóra. Ez egy. Kettő: kérem, ne csörömpöljenek és ne mocorogjanak a magnófelvétel alatt, különösen, mikor kinn van a tévé. De hogy lehet ezt megcsinálni, nem kötözheti le őket az ember, hogy ne csörömpöljenek? Mit lehet tenni az ellen, hogy ne turkálja» 9 nak a lemezeim közt? Nem, ez lehetetlen! így nem lehet élni! így képtelenség elkészíteni a felvételt! Állj! / {Izgalmában kikapcsolja a magnót, fel-alá jár a szobában. Újra elindítja a gépet) Indít! Hányszor kértelek, hogy ne törölgesd a polcokat ennyire vizes ronggyal! Hogy nem lehet ezt megérteni? Hát lehet így élni? Mikor annyiszor kéri az ember, és mintha a falnak beszélne! Tessék, már rám is esett egy vízcsepp! A nedvességtől minden megvetemedik, behullámosodik, görbe lesz, összevissza csalinkáznak a barázdák. Érted már? 13
