Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

(FIATALEMBER) - magánál csinálni, ha egyszer nincs zene? Mit, hát amit mások, iszunk teát. Az öregasszonytól forró vízzel és teáskannával együtt bérelem a kéglit. Saját szobám van egy lakótelepi házban! Kétszobás, benne bútor, úgymint: dívány, pamlag, kettő karosszék. Színes televízió. Könyvek. És persze a magnó. Mivel szórakoztattam volna, nem tudom. Senkit sem hívok meg teát inni, nincs is miből. Kéthavi ösztöndíjamat feccöltem a magnóba. Hogyan élek tovább, arról fogalmam sincs. Puszta kefiren. Csak vágyódik az ember egy gyengéd dal meg egy igazi nagy szerelem után. A szobában áll egy vaságy, egy tanulóasztal, amit az öregasszony adott, egy éjjeliszek­rény meg egy fogas, három kampóval. Mivel is szórakoztattam volna, hová is ültettem volna, nem tudom. A bútor nem valami szívderítő. Csupa ócskaság, ránézni is rossz. Van még egy gardrób, de az be van zárva, a háziasszony kulcsra zárta az összes cuccát. Kérem, hajoljon lejjebb, nehogy észrevegye önt az anyó. Folyton jár-kel a birtokán, bámul ki az ablakon, mindenbe beleüti az orrát. Egyszer majd, ha sok különféle felvételem lesz, s a haverokkal is cserélünk, összeállítok egy műsort, például: ritkán játszott felvételek. Vagy egy gyűjteményt a huszadik század dalaiból. Elkezdenek járni hozzám az emberek, ösz­­szetapossák mind a nagyanyó kertjét. Itt lakik Alekszandr Té, a szen­vedélyes gyűjtő? Itt hát, hol másutt. Minden este zenét fogunk hall­gatni. Kedves nézőink, „A huszadik század dalai c. műsorunkat láthat­ták, íme a szerző és előadó egyszemélyben. Szerényen meghúzódik a mikrofonnál, szemei lánggal égnek. A tegnapi napon is óriási halom levél érkezett a szerkesztőségbe. A csomagtartóm dugig tömve levelek­kel! Egyszerre válaszolok valamennyire: fogadják nagy, sőt óriási kö­­szönetemet. Szív küldi szívnek szívesen. Ő maga is adja elő gitáron. Hogy tud énekelni, csak hallanák! La-la-la-la-la — ez az egész dal. Min­dig jól fésült. Kell majd vennem egy gitárt, muszáj lesz megint össze­húzni a nadrágszíjat. Egy jó lemezjátszó is kéne. Lemezeket veszek majd át magnóra. Az éjjeliszekrényében megtalálhatók a huszadik szá­zad összes dalai. Elkezdenek járni hozzám az emberek. És meg tudok majd hívni minden lányt. Na és mi van abban, ha megittam hat üveg kefirt? Válaszokat posta­­fordultával kérjük a szerkesztőségbe. Kedves szerkesztőség, helyesen cselekedett-e Alekszandr Té, amikor bekebelezte az AMT—1 csoport elsőseinek munkaköri ártalom ellen kiutalt egész adag kefirjét, ha egy­szer senki sem akarta meginni? Helyesen cselekedett-e Alekszandr Té, 12

Next

/
Thumbnails
Contents