Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
vue KO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN A te adósságaidat törlesztettem. Egész életemben gyűlöltek az emberek miattad, s ezért pereltek. Az apád érdemelte ki, Vucko, most hát te viseld a következményeit. Az adósság nem vár örökké. Hát, ez Így is van rendjén, A fiam vagy. Nem voltam igaz ember, de a többiek se voltak igazabbak. Én ezt nem mondanám. De van, aki tudja. Csak takargatja. Miért nem takargattad te is? Pedig olyan jól tudtál hazudni! Az egész világot átejtetted, büntetlenül. De azt tudja a világ, kik vagyunk. Mindent, amit vétettem, miattad vétettem, te vittél rá a rosszra. Nocsak, nocsak! Amikor te vertél, nem érezted, amikor ón vertelek téged, én se éreztem. Ej, Milun, Milun! Most jut eszedbe egyezkedni? Késő van már! Talán ha előbb jössz. Meg fog süppedni a föld. A föld igen. /Milun föláll és elmegy, Vucko egy ideig még ücsörög, aztán 5 is elmegy./ 87
