Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
BOSKO Ami marad, azt eloszthatjátok. Eh, azt se adom nektek. NOVAK Amikor majd árulod, hivj el engem, hadd alkudozzak a nevedben. ZDRAVKO Csak ijesztgetsz bennünket. NOVAK Nem lesz abból semmi. BOSKO Azt hiszed? NOVAK A végén úgyis minden az enyém lesz. BOSKO Jó annak a Mijatnak, aki részegen jár a sárban. Zavard el a kecskét, lelegeli a füvecskét. NOVAK Meglátjuk majd még ezt is. BOSKO Eriggy ki, Zdravko, nézd meg, kisüt-e az a vidám holdacska, nehogy valamilyen meszesgödörbe essek, osztán még kinevessen a nép. /Zdravko kimegy./ BOSKO Nem látok én nálad semmilyen előrehaladást. NOVAK Halad az ember akkor is, ha csak megyen. Ha es<5 hull föntről, az is haladást hoz. BOSKO Ne add az ostobát! Hanem, hajlandó vagy-e nekem szót fogadni? Neked adom a földemet, de csak ha nem adod el. NOVAK Nem tehetem. Megesz a föld. És miért egyen az engem, amikor én is megehetem őt. BOSKO Gyerekeid vannak, szükségük lesz még rá. NOVAK Nem akarok ugródeszkája lenni senkinek. Ezt velük intézd el. Én csak a magaraét tudom. 81
