Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
BOSKO SIMANA BOSKO NOVAK SIMANA NOVAK BOSKO NOVAK BOSKO NOVAK BOSKO NOVAK BOSKO NOVAK BOSKO NOVAK BOSKO Csuda egy legény lesz ebből, ha megnő. Ahogy nő, úgy kap egyre több verést is. Ott van ni, a Pavle szérűjén, játszik a többi gyerekkel. Tisztára olyan, mint Novak. /Bejön Novak./ /Simanához/ Mit akar itt ez az ember? Kérdezd meg tőle! Miért jöttél? Hogy eltángáljalak, /Urlvözlik egymást./ Tudod-e, hogy én itt lakom, túl a hegyen, és mindent hallok. Nem lehet ám minden úgy, ahogy te akarod. Felelnék, ha érteném. Érted te azt nagyon jól. Azt hallom, hogy az én földemet árulod. Mit tehetek unalmamban? Ha el kell adni, majd eladom én magam. Megteheted. Majd tőled kérdezem. Nekem édes mindegy. Ha te igy, én is igy. Semmit nem kapsz. Ugyan, hisz csak tréfáltam. Szeretlek egy kicsit ugratni, meg alkudozni is szeretek az emberekkel. Nézz a szemembe! 74
