Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
BOSKO VUC KO BOŠKO VUC KO BOŠKO VUC KO BOSKO VUC KO BOSKO VUC KO BOSKO VUC KO BOSKO SIMANA BOSKO Oda nem kellesz, itt meg már nem bírod* Ez már Így van, mit tegyek. Az odaát még mindig nem küldi a meghívót? Nem, nem! Biztos megfeledkezett rólad. Alighanem. Nagyon megsérthetted valamivel. Bassza meg ót is a... A korodbeliek közül mindenki odaát van már, csak te maradtál. Nem lesz kivel meghalnod. Az a legnagyobb bajom. Hallottad-e, hogy meghalt a Perkád? Perka? Mit nem mondasz*.. No, Isten neki! Dehát nem is születtünk együtt. Meg nem is érek én rá meghalni, Bosko. Látod, micsoda termés volt az idén, valakinek be kell takarítani. Nem itt a baj komám, hanem hogy az Isten is csak a javát takarítja be, a rossz neki se kell. /Be.lön Simana./ Isten hozott! /tldvözlik egymást./Mi jót hoztál? Jó estét, Simana! Mikor hozott engem valami jó ebbe a házba? Hát most se! Megint a baj hozott ide. 71
