Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/KRUNA/ JELKA KRUNA JELKA KRUNA JELKA KRUNA nagyszerű ember ő, mint amilyennek te látod. Szereted, ezért hát nagyszerűnek látod. Főleg messziről... De ne bizzál benne. Nem fog ő megnősülni. Inkább menj férjhez, amig visznek... múlik ám az idő, gyorsan elmúlik minden. Amig az ember fiatal, az ifjúság a dísze, de hu megöregszik, büszkélkedjék a gyerekeivel, Menj hát férjhez és szülj. Hogy legyen holnap kinek a kezét fognod, legyen kit magadhoz ölelned. Hallod-e, amit mondok? Hallom. Ne utasits vissza mindenkit, hisz annyian kérnek. És tőle menekülj ! Furcsa ember az, veszedelmes, mint a méreg. Magának való, mindent magába zár, nem beszól. En még egyszer se hallottam, hogy azt mondta volna -- Jelka. Kicsoda? Krsraan. Nem egészen úgy van az. Amikor éjjelente végiglovagol a falun, megáll a házunk előtt. Te az ő pártján vagy, én meg a tiéden. Hát átölelt valaha egyáltalán, megcsókolt, mondott-e egyetlen szép szót? Ugyan, egy marék cseresznyével se ajándékozott meg. Ha szeret, miért nem megy el hozzátok és kéri meg 62
