Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/NOVAK/ KRSMAN NOVAK SIMANA VUC KO SIMANA VUC KO NOVAK VUC KO SIMANA NOVAK KRSMAN VUC KO hogyan dorombol Kruna. /Vuckóhoz/ Látod, ez a veszélyes ember, nem te meg én, Mindanynyiunkon túltett. Az egyik nő az erdőt irtja kínjában, a másik az Imádságfára akasztja magát miatta, azoknak meg, akik csak nyelik a könnyeiket, se szeri, se száma... Ki miatt került Kruna a fára? Krsman miatt. Ki szedte le onnan? Novak... És ki a rossz ember? Mindenfelől csak rosszat mondanak rád. Eh, kár, hogy Jelka nem engem akar, aztán legalább okuk lenne, hogy a szájukra vegyenek. Attól koldulnál te. Mi eltt ezzel a szegény asszonnyal? Ha Zdravko nem jön idejében, Novak megölte volna. Asszonyra, gyerekre én soha nem emeltem kezet. De Miiunnak azért lenyúztad a bőrét, addig ütlegelted. Eh, üres beszéd* Az én gyerekeim meg verésen nőttek föl. Nálam nincs mellébeszélés. Hibáztál, botot kapsz, /Vuckóhoz/ Miért ilyen az inged? Nincs, aki kimossa, magam meg nem tudom. 57
