Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/LÁNYHANG/ SIMANA VUG KO SIMANA VUC KO SIMANA VUC KO SIMANA VUG KO SIMANA VUC KO SIMANA VUC KO SIMANA Nyárfást« Ezzel a kát szememmel láttam, a hegyről néztem« Az átkozott, se nem lát, se nem hall, semmivel se törődik,•• Az a nagy ereje elragadta a földtől, s most ott küszködik az ágakon« Jaj nekünk!•«• Jaj, mi lesz ebből! Auh!... Adja Isten, hogy ne érjem meg a holnapot« Novak megöli! Jaj nekem, jaj Istenem, mit kellett megérnem! Hol van most Zdravko? Nem lesz/ aki megvédje Krunát« Meg is érdemli a veszett szuka, amit kap« Megvan mindenünk, ami csak kell, mégis a világ szájára kerülünk miatta, at Hiába teli a pince, ha üres a padlás««. Nem tudott más fát találni abban az erdőben? Éppen az Imádságfát szemelte ki? Istent akarja káromolni? Ha egyszer elkapta a bánáti Másnak is volt már bánata. Egész megdermedtem, majd kővé váltam. Most menjek oda, vagy várjak itt, mondd meg. Ne mozdulj innen! Krsman talán megvédi, ő is a Nyárfásban van«,. Hiszen ott kaszál az Imádságfa alatt! Hogyhogy 51
