Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/SIMM/ VUC KO SIMM VUCKO SIMM VUCKO SIMM VUCKO LÁNYHANG neki egy ötezrest, oszt mondom neki szépen, nesze, Uros, ajándékozd meg a nagynénédet, ő meg, az isten barma, a nagybátyjának adta. Hadd adjon valaki annak is* Jó, hogy nem a Radoslav Medarnak adta. Egy család az, nagynéni vagy nagybácsi, egyre megy. Én megteszek érte mindent, 6 meg épp nekem nem fogad szót!? Szegényke, ütheti helyre egymaga valamennyiőtök vétkeit. Még föl se cseperedett istenigazából. Hagyd azt a gyereket, hadd nőjön még. Bizd csak rám, majd megjavul. Azt meghiszem. Ó, ó, ó... Miiunka, Andrija, Sibin, Radomir, Stanoje, Svetislav, Milka, Gvozdena, Sidor, Stevan, Simana, boldogtalanok! Ó, Novak, ó, Rrsman, ó, Zdravko, átkozott legyen ez a mi boldogtalan Vucetic fajtánk, de még az irmagja is, hogy ilyen gyalázat érjen bennünket miattatok... Az a szerencsétlen Kruna szélnek eresztette a nyájat a Nyárfásban, aztán megkötötte a kötelet és most ott himbálózik az Imádságfán. Ha el nem szakad a kötele annak a szukának, vagy tövéből ki nem dől az Imádságfa, elviszi az ördög vele együtt az egész 50
